Morrissey
Hiába, akárhogyis, de képtelen vagyok lépést tartani a sűrű eseményekkel. Többször is nekifutottam, aminek eredménye sok-sok apró posztkezdemény, amik előbb-utóbb elévülés folytán a digitális enyészetre ítéltetnek. Átugrottam pl. a riói icommons konferenciát is, amiből azért a maradékokat nemsokára fellövöm.
Ami viszont még friss és említést érdemel: tegnap nálunk járt Morissey. A Pecsa szabadtéri színpada körül nem kellett megverekedni a helyért, de ez nem volt annyira meglepő - anno a Nick Cave-re is csak félház jött össze, és akkor túloztam. Legalább zavartalanul lehetett élvezni az előadását.
M-nek stílusa van. Meg kisugárzása. Enervált, álmodozó, lazán vonaglik a csak rá jellemző gesztusokkal. És a hangja... Értelmetlen volna magyarázni - ez az a hallani- látni kell. Az elején elsütött hungry-Hungary szóviccet mondjuk igazán kihagyhatta volna, de ezt a végére megbocsájtottam neki.
Persze abszinth is ott volt, szerzett zsákmányt is, nála már van részletesebb, igazi rajongói beszámoló, becherpig fotóival illusztrálva - a mázlista kapott fotópesszt. (További szelebritiszpotting :) : ha nem tévedek bede volt az a szakállas arc, aki végig mellettünk állt és bólogatva mormolta a dalokat.)
M jól tartja magát. Sőt. Becherpiggel múltkor egyetértően bólogatva megállapítottuk: azok közé tartozik, akiknek jót tesznek a múló évek - ahogy öregszik, egyre jobb (hirtelen Al Pacino meg Catherine Deneuve jut még eszembe).
Az Oscar Wilde óriásháttérposztert nem tudtam mire vélni, de jól mutatott.
Ja és tökmindegy mit fanyalognak a zindexen, az új lemez baromi jó. Meg is vettem helyben, "akciósan", négyezerötért.
