Múltkor írtam a Battle over books címmel rendezett vitáról. Most már kép is van a hanghoz, aki tud rá időt szakítani, érdemes megnéznie, igen tanulságos.
Résztvevők: Lessig (Creative Commons), David Drummond (Google), Nick Taylor (Authors Guild - ők perelték be a Google-t), Allan Adler (Amerikai Kiadók Egyesülete)
A 2004-ben indított projekt eredeti célkitűzése az volt, hogy 5 nagy amerikai könytárral együttműködve 15 millió könyvet digitalizáljanak, beleértve a "csata" házigazdájának, a New York Public Library köteteit (érdemes megjegyezni, hogy utóbbi valójában csak nevében közkönyvtár, ugyanis magánpénzekből tartják fenn).
A házigazdák vázolják az előzményeket és egyikük megemlíti, hogy a könyvtárak már jó ideje digitalizálják az archívumuk anyagait, amit mindenki nagyszerűnek és hasznosnak tart.
Mi tehát a bajuk a kiadóknak a Google kezdeményezésével?
Szerzői jogi szempontból három fő halmazról van szó:
- a public domain* (közkincs) körébe tartozó könyvek
- azok a könyvek, amelyek digitalizálására engedélyt adott a kiadó/szerző (opt-in)
- olyan könyvek, amelyekre még nem adott engedélyt a kiadó, de ha kéri, törlik a gyűjteményből (opt-out)
A felháborodott kiadók természetesen az utolsóba kötöttek bele (a többibe nem is tudnának). Egyrészt elfogadhatatlannak tartják, hogy másolatok készüljenek egy digitális adatbázisban, mert szerintük az nem fair use, másrészt nem tetszik nekik az "opt-out" megoldás, vagyis, hogy nekik kelljen jelezni, mely könyveknél nem adnak engedélyt.
Az alábbiakban nem kívánom részletesen elemezni az elhangzottakat, inkább amolyan ízelítőként kiragadok néhány gondolatot.
Nick Taylor eszköztára kimerül az appropriation - eltulajdonítás - szó ismételgetésével (nem számoltam meg, de legalább 6-szor elmondta).
Szerinte a lényeg: a Google nyerészkedik a tulajdonukat "ellopva" és ez jogsértő.
Azzal egyetért, hogy csodálatos dolog, hogy elérhetőek ezek a könyvek a Google keresőjében, de ők is akarnak a haszonból - "We created it we own it!."
David Drummond hangsúlyozza, hogy a szolgáltatás lényege: segíteni a könyvek megtalálását, ami nem helyettesíti magukat a könyveket, nem egyenértékű azok online publikálással.
"Information does not want to be free, it wants to be found."
Lessig emlékeztet rá, hogy a digitális világban "every use is a copy" (minden felhasználás másolás is egyben), ezért ha úgy tetszik a fair use (szabad felhasználás) köre beszűkül, bizonyos esetekben "eltűnik".
Megemlíti a használt könyvek példáját: a kiadóknak az antikváriumok forgalma után sem jár jogdíj.
Meghökkentő módon erre Taylor válasza, hogy igen, sajnos erről annak idején lecsúsztak, de ő bizony a használt könyvek után is szedné a jogdíjat. Jópofa.
Taylor panaszkodik, hogy nem fair a kiadóknak bűnhődniük csak azért, mert lemaradtak az innovációban és lassúak, nem tudnak lépést tartani a technológiái fejlődéssel. Nem fair, hehe. Lessig nem hagyja ki a magas labdát: "ha nektek totális kontrolt adunk az innováció felett, mindig is lassúak lesztek, mert megtehetitek..."
Adler válasza: nem is azért nem nyomultak a digitalizálásban, mert lassúak lennének, hanem mert felmérték az igényeket és arra jutottak, hogy az olvasók - különféle okokból - továbbra is nyomtatott könyveket részesítik előnyben, nincs elég kereslet az ebookra.
Ezzel persze alátámasztja (és ellentmond magának) a Google azon állítását, hogy a kereső szolgáltatásuk sem helyettesíti magukat a könyveket.
Ő egyébként a végén kiböki, hogy tulajdonképpen nem is a keresővel van bajuk, hanem magával a digitális adatbázis létrejöttével. Sőt, nem is azzal, mert az értékes dolog, csakhogy bármikor vissza lehet élni vele. Helyben vagyunk. Tehát azért ne lehessen fair use, mert nem zárhatjuk ki a rosszhiszemű felhasználást.
Lessig végig próbál közös nevezőre jutni (nem sok sikerrel), szándékát egy gondolatban foglalja össze:
A digitális tartalmak világa új szemléletet kíván - amellett, hogy a szerzői jogot védeni kell (akár új eszközökkel), egyúttal szükség van a fair use hatókörének kibővítésére is.
Idézet néhány felszólalótól a hallgatóság soraiból:
harcias kutatólány: a Google-nak nem kell megváltania a világot, nincs is szükség rá, amit meg akarunk találni, azt megtaláljuk a Kongresszus könyvtárának adatbázisában (THOMAS).
(persze ennek anyaga csak az amerikai törvényhozás dokumentumait tartalmazza...)
aggódó szerző:"Nem akarok mókus lenni a dinók szendvicsében, nem bízok az egészben"
inszájtful kérdező:
a szerzői jog a digitális kontextusban a technológia fejlődésével és elterjedésével egyre jobban kiterjeszkedik, míg a fair use szűkül és köz érdeke egyre inkább háttérbe szorul.
Ami szerintem kimaradt az "opt-out" vitából: a legnagyobb bevétel az újonnan megjelent könyvekből származik (és leginkább ennek csökkenése miatti félnek a kiadók). Ezekben a könyvekben viszont már eleve ki lehetne kötni, hogy nem adnak engedélyt az ilyen jellegű digitalizálásra.
* Amerikában van ún. public domain, ami leginkább közkincset jelent, de nálunk ez a gyakorlatban mást takar - ugyanis az ottani jogszabályokkal ellentétben, itthon nem nyilváníthatunk valamit tetszés szerint közkincsnek.
Vagy olyan művekről beszélhetünk, amelyek szerzői jogi védelme lejárt (könyveknél pl. a szerző halála után 70 év), vagy eleve nem volt szerzői jogi védelem alatt (pl. népdal).
