" /> szabad kultúra blog: November 2005 Archívum

« October 2005 | Főoldal | December 2005 »

November 28, 2005

A Web 2.0 vajon mi?

Múlt héten engem is megtisztelt ses és eszpee a Web 2.0 meghatározását célzó körkérdéssel.
Születtek mindenféle válaszok, vicces (bede), barokkos (doransky), unalmas (én). sztahanov persze nem írt 70 szavasat, pedig arra kiváncsi lettem volna :).
Nagyjából két frakció körvonalazódik: vannak, akik szerint az egész kamu marketing felhajtás, és akik úgy vélik valóban van mögötte tartalom is.
Én utóbbi klikkbe tartozom - maga a fogalom túl van hájpolva (perszehogy, elvégre bázzwörd), de ettől még létezik az a jelenség, amire utal. Vannak bizonyos minőségbeli és szemléltbeli különbségek, amit az ún. Web 2.0-nak neveztek el az egyszerűség kedvéért. Nyilván nem "a Web" új verziójáról van szó (ez nem egy szoftver, ugye).
eszpee találóan a rákenroll (amiről ugye tudjuk, hogy nem egy tánc) fílinghez hasonlítja.
A hozzászólásokban azóta is tart a vita, akinek van kedve még csatlakozhat.
Én őszintén szólva elvesztettem érdeklődésem a téma iránt és az terjedelmesre duzzadt kommentlistát sincs türelmem végigolvasni (majd esetleg ha a sesblog készít belőle egy egzekjutiv számmörit :)). Ennyi filózást megérdemelt, többet nem.

Jelenlegi mérleg: 6 hét alatt 6000 letöltés

A Szabad kultúra iránti érdeklődés úgy tűnik még nem apad, a kisebb-nagyobb hullámok mellett folyamatosan töltögetik. Tegnap lépte át a 6000-et a letöltések száma, a MEK számlálója pedig most éppen 1055-ön áll.
Az eladott példányok száma is nőtt időközben, múlt péntekig 152 példányt fogyott el (az Anima könyvesboltokban - többi terjesztőtől még nincs friss adat). Érdekes módon a jelentős webboltos kedvezmény (20%) nem vonzza különösebben azokat, akik nem sajnálnak pénzt kiadni érte - ott eddig mindössze 12-en rendelték meg.

November 24, 2005

Ma-tematikus nap a Tiloson

Újra tematikus nap, ezúttal minden, ami matek. Ez mindig nagyon jó szokott lenni, kár, hogy nincs gyakrabban.
Éppen a hajnali archívot hallgatom: mikolaj meghívott vendégekkel beszélget, terítéken a káoszelmélet. A számok világában soha nem voltam otthon, de az elméletek mindig izgatottak és ez a téma is nagyon érdekes.
Hatására elő is vettem Stephen Wolfram évek óta a polc tetején porosodó vaskos kötetét, amibe annak idején belevágtam, de türelem/idő hiányában nem jutottam sokáig benne. Félő, hogy most sem fogok... :)
Amúgy kiváncsi volnék, hogy ismeri-e valaki ezt a könyvet és ha igen, mit gondol róla. Annak idején nagy durranást vártak tőle, de tudtommal ez elmaradt.
Ja, és megjegyzem ez is olvasható online. Legálisan...

November 23, 2005

iwiw teszt

néhány napja nyúbíként kóstolgatom az iwiwet.

eddig nem nagyon izgatott, az utóbbi időben meg éppenhogy inkább szűkíteni próbálom az engem elérő virtuális csatornákat. de nemrég kaptam egy meghívót, hát gondoltam kipróbálom, ha már annyi ismerős emlegeti.
a fórum, levelezés ésatöbbi számomra érdektelen, de az ismerősök feltérképezése szórakoztató a térkép és a "legrövidebb út" kifejezetten tetszik. ami nagyon nem tetszik: tetűlassú minden olyan funkció, ami ezekhez kapcsolódik. kár.

ps: és miezazidióta újrabeléptetés 2 másodpercenként. vicces adalék - a jelszavamat nem engedi megváltoztatni, merthogy az csak 13 karakter lehet. aha, akkor ezt jó lett volna regisztrálásnál is tudniuk...

Végre lehet tesztelni a Blogtert

Na, ez is mindenhol megjelent már, deazért:
Eddig elég homályos volt, hogy mi is lesz pontosan ez a Blogter cucc. Hát most itt van, lehet tesztelgetni.

Én meg is tettem, igaz csak néhány perc kattintgatás és egy bejegyzés erejéig. Ezért többet nem is tudok mondani, minthogy ugyan tapasztaltam a bétához illő gyerekbetegségeket, de ezek inkább apróságok (pl. baromi lassú egy bejegyzés mentése, néhol áttekinthetelennek tűnik, annyi minden van benne) és alapvetően ígéretes.
Még azt is könnyen el tudom képzelni, hogy átköltözöm...

Cory Doctorrow interjú - kötelező olvasmány

Na jó, nem kötelező, de ajánlott. Erősen.
A kultplay-nek sikerült elcsípnie Cory-t egy interjúra. Irigykedve olvastam (ha tudtam volna, hogy ilyen közel látogat...).

Megtudhatjuk, hogyan csöppent bele a BoingBoingba, mit gondol a dotkom lufiról és az üzleti modellek átalakulásáról, a nyílt, együttműködő stratégiák sikeréről és egyebekről.

ps.: Az a veszély fenyeget, hogy Cory kánonja szerinti rossz bloggá váljon ez a serdülőfélben leledző . Ha ugyanis ez az élmunkás nem farag kicsinyt a normából (vagy én nem szerzek be egy notebookot), hamarosan kénytelen leszek szimpla sztahanov linkeket posztolni.:)

November 21, 2005

Harc a könyvekért - vitanap a Google könyvkeresőjéről

Múlt csütörtökön vitanap volt a Google Print Book Search projektjéről, a New York Public Library-ban. Lessig is részt vett, legfrissebb posztjában már olvashatjuk, ő mit vont le az eseményen elhangzottakból. Előtte persze érdemes meghallgatni a beszédeket (persze quicktime :(, de későbbre képet is igérnek a hanghoz). Én most hallgatom, gondolatok soon...

pollner has moved

pollner az e-media helyett mostantól médiablogon irogat a hvg égisze alatt (nekem persze sikerült elsőként rálinkelve lelőnöm a poént mielőtt élesben elindult - azok a fránya refererek:))

Első ránézésre tetszik, áttekinthetőbb és mutatósabb ez előzőnél (note to self: hamarosan ezt is ki kell pofozni itt, amint lesz rá idő), de persze a tartalom a lényeg.
A hvg azon ritka nyomtatott lapok közé tartozik, amit még olvasok, a blogok felé nyitást pedig határozottan üdvözlöm.
(Ja, és mellesleg innen tudtam meg, hogy egyik volt évfolyamtársam is bloggolásra adta a fejét. Vicces ez a blogoszféra...)

November 18, 2005

Google Print Book Search

eszpee letesztelte az átkeresztelt könyvkeresőt (érthetetlen miért nem egyből így hívták, de lényeg, hogy rájöttek).
Én is megtettem és el vagyok ragadtatva. Bár eszpee arra jutott, amitől a kiadók fáznak - ügyes szóválasztással szinte minden oldal kinyerhető a virtuális gigakönyvtárból - én továbbra sem (kiadós kalapomban sem) tartom aggályosnak ezt a projektet. Win-win eredményre számítok, persze pusztán a priori alapon.

A napokban egyébként a csapból sztahanovból is a Google folyik, aki lemaradt, nála átfuthatja a lényeget.

A legújabb izgalmas ficsőr az Analytics, vagyis webstat google módra. Én kicsit késve ugrottam rá, így még várnom kell az eredménye, de eszpee és sztahanov első érzelmi kitörései bizakodásra késztetnek :).

Van, aki aggodalommal figyeli a cég megalomán előretörését. Én egyelőre bizakodva üdvözlöm a nyomulásukat és nem tudok Microsoftot (egyéb általános gonosz/ellenségkép behelyettesíthető) látni bennük. Biztos mert ostoba fogyasztóként csak azt látom, hogy folyamatosan olyan szolgáltatással rukkolnak elő, ami egyszerűen jól van kitalálva és jobban működik a többinél. Bevallom totálisan bekebelezett a googlemátrix és ide nem jutnak be a gmail-összeesküvés elméletek :)

November 16, 2005

Szabad kultúra pénzért?

Pollner szerint a könyv árát mint "az ügyet" támogató adományként kéne felfogni. Nos, ha ez a megközelítés serkentőleg hat a vásárlókedvre, nem bánom. De valójában nem értek vele egyet.
Számomra teljesen természetes, hogy éppen a szabad kultúráról - vagy bármiről - szóló könyvet pénzért árulják. A szabad ugye nem jelent ingyenest - ezt szerencsére magyarul nem is szükséges magyarázni, mivel nincs meg az a kétértelműség, ami az angol free esetében. Sokan dolgoztak rajta, a fordítótól a tördelőig és ugyebár a nyomda se szívességből készítette el.
Ennek a könyvnek is meg kell állnia a helyét, mint eladható termék. Az lenne az igazi siker, ha többszöri utánnyomást érne meg és akár szép nyereséget hozna a kiadónknak. Ha a hazai piacon nincs rá kereslet, akkor rossz üzleti döntést hoztunk.
De ezt még korai volna megítélni...

November 15, 2005

20% kedvezmény a weben

Az Anima webkönyvesboltjában mától december 31-ig 20%-os kedvezménnyel kapható a Szabad kultúra.

Gyorsjelentés II.: 5422 letöltés

Múlt hét elején lépte át a letöltések száma a "bűvös" ötezret*.
A jó hír, hogy ugyan a GG remekbeszabott indexes cikke utáni roham néhány nap alatt lecsengett, azóta is folyamatosan töltögetik/olvasgatják a könyvet.
A nemannyirajó hír, hogy a boltokban nem kapkodják mint a cukrot, sőt: az összes eladott példányszám eddig száz körül lebeg. (Mondanom se kell, hogy ezzel még elég messze vagyunk a nullszaldótól :)).

ps: A legfrissebb véleményből kiderül, hogy erdélyi az olvasó :), és ez különösen megmelengette szívemet.
Ott tudtommal nem lehet kapni a könyvet.
Vajon mikor halott volna róla először, hogy létezik - ha egyáltalán - ha nem publikáljuk a weben?

---------------------------------------
* (Természetesen mint annak idején írtam, ez csupán a html és pdf fájlok letöltésére vonatkozik, onlájn olvasások nem tartoznak bele).

vízkereszt quimbyvel

könnyed szórakozás, shakespeare quimbyvel fűszerezve...

a darab feldolgozása is jópofa (nádasdy fordította), de a zene dobta fel igazán (szerintem teljesen passzol ehhez a shakespeare műhöz az ordenáré humor és a vidám-keserű-sanzonos-quimbys zenei betétek). böföghy-hervasztó-feste hármas (papp jános, szakács tibor, magyar attila) tökéletesen benne voltak a karakterekben, rajtuk jókat lehet mulatni.
diszkléjmer: quimby fan vagyok és természetesen miattuk voltam rá kiváncsi.

November 13, 2005

jamendo: legális zeneletöltés

A magnatune már több mint két éve működik, kiváncsian figyeltem izgalmas kísérletüket. Most fedeztem fel a jamendo honlapját, ahol szintén CC licenccel publikált albumokat lehet letölteni.
A koncepció hasonló, de míg a magnatune kvázi egy "liberális", alternatív lemezkiadóként működik, a jamendo inkább egy p2p-re épülő zenedoboz, a promóra helyezi a hangsúlyt és náluk direkt "adományokkal" lehet díjazni a zenészeket. (A szájtot hirdetésekből kívánják fenntartani.)
Egyelőre francia albumok dominálnak, de a zenei stílusokat tekintve meglehetősen eklektikus a választék és a gyűjtemény rohamosan növekszik.

November 10, 2005

Ne olvass bele!

Cory megemlíti a legújabb "kopirájtvédő találmányt", a COCOA-t. A szervezet azt találta ki, hogy egy macerás procedúrán keresztül a szerzők/kiadók korlátozni tudják, melyik könyvből, melyik oldalak mutathatók meg (Pl. a Google vagy az Amazon „beleolvasó” szolgáltatásában).

Kézenfekvő megoldásnak tűnik a Google Print körüli kopirájt cirkuszra, de én ösztönösen ódzkodom minden olyan törekvéstől, ami a DRM irányába tart.
McDaid vicces válasza erre a KOKO, amely segíthetne nekik az offline világra is kiterjeszteni az elvet: azt is meg kell szabni, hogy ha a boltban veszek egy (nyomtatott) könyvet, a buszon kinek, hány oldalába engedek beleolvasni :)

(via boingboing)

The Corporation - godzilla és bambi meséje dedósoknak

Na, újabb kötelező filmprogram kipipálva - baljós sejtelmeimmel dacolva, ma megnéztem a Corporationt az Urániában.
„Túltesz még Michael Moore-on is!” - áll a film honlapján a New York Observer (könyvborítókon is szokásos) reklám-idézet.
Hát valóban túltesz. Sajnos. Egyetlen nagy imperlstakapitlstagodzilla-leleplezés.

Az még nem lepett meg, hogy két és fél órán át vontatták (miközben többször elpilledtem a két esti kapucsínó ellenére), elvégre egy dokumentumfilmtől nem várok folyamatos feszültséget.
Oké, végigültem.
Ám ennek annyi köze volt a doku műfajhoz, mint Moore ostoba blákkbászterének. Ebben worlukkal kell egyetértsek (pedig az utóbbi időben gyakran fintorgok - amúgy továbbra is zseniálisan megfogalmazott - publicisztikáin): ezkéremszépen sokkal inkább egy propagandafilm-féleség.
De még csak az sem. Mert egy jó propaganda film legalább provokál, lelkesít, lázba hoz, vagy legalább hatásosan manipulál, mint az ügyes reklám. Csakhogy ebben az összes hatásvadász klisé végtelenül átlátszó. Nekem ne magyarázzák, hogy azért kell a szappanoperák értelmi szintjén „kommunikálni”, mert a széles tömegekhez így jut el „az üzenet”, ők azt értik. Attól, hogy szájbarágós, még lehetne hiteles és érdekes. De nem az.

Újat nem tudnak mondani a rendezők, az ütőkártyáik olyan közhelyek agyoncséplésében merül ki, mint hogy a gyerekek a reklámok hatására nyaggatják a szüleiket, a cégeknek fontos az imázsépítés, az elsődleges céljuk a profitmaximalizálás, stb, stb. Számomra talán az egyetlen értékelhető rész a Fox két tényfeltáró újságírójának sztorija a Monsantoval volt.

Megoldást sem kínálnak. Az egyetlen útmutató példa az Interface szőnyegmágnása lehetne, aki viszont olyan benyomást kelt, mint egy megtért drogos, aki még nem jött le az anyagról. Már csak azt vártam, hogy ájtatatos vezeklése közben mikor hagyja el száját a „touch the screen!” teleevangelizmus.

A bolíviai „vízfelkelés” érdekes kérdést feszeget, de azzal meg a kommunista eszmékhez lyukadnak ki (ha nem is nyíltan): vissza a hatalmat és a tulajdont a népnek, összefogva mindenre képesek vagyunk. Drámai képek, a vezért sírás fojtogatja meghatottságában. Ő legalább őszinte. De még nem tapasztalta meg, hova vezet a „minden közös” elve a gyakorlatban.

Ha olybá tűnik is, nem mazochizmusból bekkeltem ki a végéig. Kíváncsi voltam, hogy hátha mégis lesz konklúzió, valami pozitív végkifejlet. Nem volt. Néhány felszínes és hangzatos kijelentésre futotta csupán, mint összefogva erős lehet a nép, el kell számoltatni a cégeket, és hasonlók.

Bosszúsan és csalódottan távoztam, mert egyébiránt ebből a témából valami ütőset is ki lehetett volna hozni. Az alapötlet is érdekes: a cégek pszichoanalízise. A forgalmazó kérdéseire válaszolva: nem, szerintem nagyon nincs rendjén, hogy multik gyermekeket dolgoztatnak, hogy mérgeket zúdítanak a folyókba, vagy hogy drogokkal tőgygyulladásossá nyúvasztják a teheneket, mindezt egyetlen cél, a haszon növelésének érdekében.

Ezekről a dolgokról beszélni kell, akik ilyet tesznek le kell leplezni, meg kell büntetni.
Beszéljenek róla, csináljanak tényfeltáró, leleplező riportokat és filmeket.
De ne így...


Kulcsszavak: szájbarágós, felszínes, vontatott, egyoldalú, csapongó, májklmúros (denagyon)
Egy mondatban: Érdekes alaptéma bosszantóan gyenge kibontása.
Értékelés: 2/10

November 08, 2005

sesblográdió fídbek

update: hallelúja! már van pléjliszt is! :)

a sesblográdiót hallgatom, mert az jó.

van latinorep, björkremix és egyéb kellemes kuriózumok. főleg akkor jön jól, amikor a tilos frekijét hirtelen és hosszasan megszállják a raszta-reggi hadak (utóbbi időben egyre gyakrabban). néha ugyan beúszik egy-két "kísérleti zene" jellegű fura darab, de ezek sem késztetnek a továbbtekerésre. sőt.
egy napon talán rádiósimáim meghallgattatnak és pléjlisztek is lesznek, de (egyelőre) a sesblogdídzsék hitvallása szerint a meglepetés ereje és a misztikum mindenek felett. ám legyen...

a tegek/tagek/címkék hasznosak

ezt persze nem én mondom először, doransky pl. már egész esszésorozatot gépelt össze a témáról és sztahanov is nyíltan tagfan (ezt és hogy a teggelés/címkézés/kulcsszavazás sok esetben szuperiór a hierarchikus kategórizálással szemben, remekül illusztrálja saját blogja)
szóval ez nem a megvilágosodás pillanata, csupán újra szembesültem a ténnyel, miközben e blog kategórifakezdeményét próbáltam pofozni kicsinyt.

November 05, 2005

Drága-e a könyv?

A kérdés most konkrétan a Szabad kultúra c. könyvre vonatkozik. Az apropó: minap az egyik boltunkban egy vevő határozottan annak tartotta.
- Mi kerül ennyibe ezen a könyvön? - szegezte a kérdést az eladónak, aki mélyebb könyvkiadási ismeretek hiányában nem tudott részletes indoklással szolgálni. - Különben is ingyenesen elérhető a neten, én le is töltöttem, mert amúgy nagyon jó könyv - tette hozzá a vevő látogató.

Nos, ami a könyv árát illeti - bevallom én is viszonylag magasnak tartom. Én lennék a legoldogabb, ha olcsóbban mérhetnénk a Szabad kultúrát. Csakhogy. Egy könyv árának szabadságfokát is bizonyos fránya közgazdasági tényezők határozzák meg. Részletes költségvetési elemzéssel nem kívánok untatni senkit (talán majd máskor), egy összefüggést érdemes kiemelni, ami esetünkben releváns: minél kevesebbet nyomtatunk egy könyvből, annál többe kerül egy példány.
A Szabad kultúra egy alacsony példányszámú kiadás (2000 db legalábbis annak számít), következésképpen viszonylag magas az ára. Ez persze nyilván nem érdekli az olvasót/vevőt. Csupán az, hogy minél olcsóbban juthasson hozzá.
Ez a könyv - többek között - éppen azért tölthető le ingyenesen, hogy azok is elolvashassák, akik számára ez borsos összeg, vagy sajnálnak érte ennyit fizetni. Bár nem derült ki, hogy kritikus hangulatú látogatónk melyik csoportba tartozik, de ez mindegy is. Nem egészen értem méltatlankodását, hiszen ezek szerint ő letöltötte és tetszett neki.
Akik pedig megengedhetik maguknak, majd megveszik.
Win-win szitu, mindenki heppi. Legalábbis ebben bízom...

Igen! Már a Google is!

Joi jelentette először, de már a hivatalos CC bejelentés is kijött: mostantól a Google részletes keresőjével is lehet Creative Commons licencek alatt publikált tartalmak után kutatni.
Nem is igazán értettem miért tartott ilyen sokáig, hiszen a Yahoo már vagy féléve megcsinálta . Igaz, hogy a Yahoo változatától eltérően nincs explicite feltüntetve a CC opció (nyilván az egyszerűség kedvéért) és egyelőre a magyar nyelvű oldalon nem látszik, de a lényeg, hogy van.

November 02, 2005

Hajrá Google Print!

A Google Print projektről már egy ideje akartam írni, ma reggel lett is volna időm, de a szerverünk bedobta a törölközőt és mcree kolléga egész nap a talpraállításán fáradozott. (Tehát nyugalom, nem tiltották be a Szabad kultúrát, csak egy könnyebb sebészi beavatkozásra volt szükség :)
sztahanov persze ismét jócskán megelőzött, hiába, ezt a normatempót nem tudom tartani :)


Nagyszerű ötlet, ha nem is eredeti - az amazon már jó ideje nyomul ebbe az irányba (bár kézenfekvő okokból őket csak a náluk kapható könyvek érdeklik), Brewster Kahle megalomán archíválási viziója is erről szól.
Engem azért érdekel különösen a Google kezdeményezése, mert ők valószínűleg meg is tudják valósítani. Van rá elég kapacitásuk, szakértelmük, tőkéjük és amibe belekezdenek, azzal (eddig) igen hatékonyan és hamar értek el eredményeket.

Szóval Google Print. Aki esetleg nem tudná miről van szó: a Google tavaly nagyratörő projektet indított, melynek lényege, hogy minden létező/elérhető könyvet beszkennelnek és az így létrejött gigantikus elektronikus könyvtár tartalmát kereshetővé teszik.

Egyes kiadókat persze azonnal elfogott a pánikroham. Újabb támadás a szerzői jog ellen! Felháborító! Mi lesz ha kicsúszik a kontroll a kezükből? Világ kiadói egyesüljetek!

Na, álljunk meg egy pillanatra és tegyük félre a fair use (szabad felhasználás) körüli hisztit!

A Google Print nem letölthetővé, csak kereshetővé teszi a könyvek tartalmát. Ha hagyják megszületni, ez nem Brewster Kahle digitális alexandriai könyvtára lenne (bár potenciálisan ugyanúgy az emberiség kultúrájának megőrzését szolgálná), inkább egy szuperkönyvkereső. Nagy különbség.

Mit veszthetnek a kiadók és a szerzők (bár ugyebár itt elsősorban a kiadók hadakoznak)?
Például a tartalmak feletti teljes felügyeletet. Rendben, szóval lesz egy archívum, ami nem az ő kezükben van, és nem tudnak sápot szedni az erre épülő szolgáltatásból. Ebben az értelemben a Google valóban vissszaél kihasználja a fair use elvét. Dana szerint ezért a kiadókat joggal illetné meg jussuk ebből a haszonból. Csakhogy ezt a kérdést talán ki is pipálhatjuk: a kiadók ugyanis közvetve valóban nyernek a dolgon.
Hogyan?
Az, hogy emiatt csökken az eladásuk, szerintem nevetséges és roppant rövidlátó gondolkodásra utal. Az überkereső mára az egyik legfontosabb közvetítővé vált a vevők és a kereskedők között (is).
Ha egy könyvet könnyen meg lehet találni, gyakran releváns találatként bukkan fel a keresőben, akkor sokkal többen megismerik. Ha sokkal többen megismerik, várhatóan többen meg is fogják venni, vagyis éppen hogy növeli a kiadók bevételeit.

Végül azt se felejtsük el, hogy a kereskedelmi forgalomban (in-print) lévő könyvek elenyésző részét teszik ki az eddig megjelent összes könyvnek. Lehet dobálozni statisztikai adatokkal, de kétlem, hogy bárki vitatná azt a tényt, hogy a valaha született művek túlnyomó többsége nem elérhető, még akkor sem ha meg akarnánk venni. Ez egy nagy halmaz, ami nem sért senki anyagi érdekét. A kiadók többsége mégis ezeket a tartalmakat is legszívesebben eltemetné. És el is temetik a szerzői jogi védelemre hivatkozva.

Részemről támogatom a Google Print projektet és remélem nem hátrálnak meg. Ha már lehetne magyar nyelvű könyveket is beküldeni hozzájuk, most azonnal megtenném (még nem lehet), és erre buzdítanék minden épeszű kiadót/szerzőt.

Lessig is hasonló véleményen van - Wired poszt.

Akit bővebben érdekel a téma, ajánlom:
The point of Google Print
The Google Print Controversy: A Bibliography.

November 01, 2005

újabb céges kamublogger bukta

sztahanovnál olvastam ma a legújabb corporate blogbénázásról. Ezúttal egy világmárka, a Panasonic járatta le magát egy fiktív bloggerrel.

Nem az első eset, volt már hasonló ezért különösen érthetelen, hogy a cégek miért nem veszik a lapot.
Dave Taylor elnézőbb, szerinte maga a próbálkozás értékelendő, inkább az a baj vele, hogy baromi unalmas.
Abban egyetértek vele, hogy akár egy kitalált karakterrel is lehet jó egy blog. Hogyne. De csak akkor, ha ez nyilvánvaló az olvasók számára.

A blogok egyik alapvető tulajdonsága (és erőssége) a hitelesség, ezért az ilyen "átverés" duplán üt vissza. Vajon miért olyan nehéz ezt felfogni?

A hazai CC bemutatkozásának beszédei letölthetők

Aki lemaradt a Creative Commons hazai bemutatkozó eseményéről, most meghallgathatja az ott elhangzott beszédeket.

Képanyagról még nem tudok semmit, lehet, hogy videóra mégsem sikerült felvenni a műsort :(. Leginkább Lessig előadásáért kár -- aki ott volt, megtapasztalhatta milyen az, ha az előadót nem akadályozza, hanem segíti a kivetítő, amivel tökéletes szinkronban beszél (denemám a szokásos bulettekkel és szöveggel zsúfolt páverpojntszlájdokat tessék odaképzelni). De végül is az a lényeg, ami elhangzott. Nem hifi minőség (részint az OSA - egyébként szépen felújított és impozáns - épületének borzalmas akusztikája miatt), de azért elég jól érthető.

Apropó, nincs valakinek kedve begépelni az előadások szövegét? Arra gondoltam, hogy nyithatnánk neki egy wiki oldalt, ahova felvihetnénk legalább Lessig beszédét...